Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten Hozott a Hősök terén!

A budapesti Andrássy úton végighaladva még az építészetben járatlan emberre is nagy hatással van az útvonal és a térfalak megkomponáltsága. És amikor az út végén feltárul a Hõsök tere, a szemlélõ elámul a tágas tér nagyvonalú eleganciáján. Ezt a térkompozíciót egyetlen mûvész alkotta, bár - a látszat ellenére - korántsem egy idõben. A tér három elemét - a Szépmûvészeti Múzeumot, a Mûcsarnokot és a kettõt mintegy összekötõ Millenáris Emlékmûvet - Schickedanz Albert tervezte (a két múzeumot Herzog Fülög Ferenccel közösen).

Szoborcserék a Hősök terén: www.hosoktere.eoldal.hu/cikkek/milleneumi-emlekmu-tortenete/szoborcserek

A Mûcsarnok építését az Országos Magyar Képzõmûvészeti Társulat szorgalmazta, mivel az Andrássy úton 1875-ben felépült Lang Adolf-féle régi Mûcsarnok eklektikus, olasz reneszánsz épülete kicsinek bizonyult. A fõváros ingyentelket ajánlott fel, a kormány pedig 300 ezer forintot adományozott e célra.

Az Országos Magyar Képzõmûvészeti Társulat Schickedanz Albertet bízta meg a tervek elkészítésével. Ez nagy felzúdulást keltett az építészek körében, s nyilvános pályázat kiírását követelték. A Mérnök Egylet választmányi ülése is foglalkozott a kérdéssel, Nagy Béla azonban tiltakozott az ellen, hogy az egylet egy másik független egyesület ténykedését bírálja. Így a beadvány lekerült a napirendrõl.

"Nyugodt és derült épület"

 
 

Schickedanz Herzog Fülöppel együtt készítette el a terveket.

Az eklektikus kiállítási épületet 1895-ben nyitották meg, a közönség és a sajtó is kedvezõen fogadta. "A nyugodt és derült épület nagyon illik az eleven zöld lombok közé" - írta a Vasárnapi Újság ismertetõje. Schickedanz szerencsésen egyesítette a reprezentatív megjelenés és a használati cél kívánalmait. A magasföldszintes épület fõhomlokzatán nagy lépcsõzet vezet fel a hatoszlopos, timpanonnal lezárt portikuszhoz. Az oldalszárnyak falsíkját három-három ablak töri meg, felettük körbefutó, színes pirogránit díszítés látható. A falakat nyerstéglával burkolták. A hátsó homlokzat félköríves, négyoszlopos, timpanonos középrizalittal zárul. A kiállítótermek három sorban helyezkednek el, s egy félkör alakú, hatalmas teremben végzõdnek. A gazdagon díszített elõcsarnokból balra nyílt a Képzõmûvészeti Társulat ülésterme, jobbra az irodák. A termek legkisebbike is nagyobb a régi Mûcsarnok nagyterménél. Az épület komfortját villanyvilágítás és központifûtés tette teljessé. Az 1896-os ezredévi kiállításkor a Mûcsarnok elõtti nagy térségen még állt a Széchenyi-emlék (ezt késõbb - kilátóként - a Szabadság-hegyre telepítették át), s emögött nyílt a kiállítás fõbejárata. A Mûcsarnokkal szemben a Feszty-körképet nézhette meg a közönség egy kör alakú pavilonban.

A kiállítás novemberi bezárása után kezdték el építeni az Ezredéves emlékmûvet. Építészeti munkáival ugyancsak Schickedanz Albertet bízták meg pályázat nélkül. Schickedanz félköríves oszlopcsarnokot tervezett, középen 36 méter magas oszloppal. Ennek talapzatára állították Árpád és a hat vezér lovas szobrait, az oszlop tetején Gábriel arkangyal áll (Zala György alkotásai). Az oszlopcsarnokban magyar királyok és fejedelmek szobrai sorakoznak, fent allegorikus szoborcsoportok teszik kiegyensúlyozottá a kompozíciót.

Az emlékmû építése 1929-ig tartott, különösen a magas oszlop okozott problémát. Az elsõ felállítási kísérlet kudarcot vallott, az oszlop a lehorgonyzó szerkezet ellenére - egyes szakértõk szerint éppen annak túlméretezett volta miatt - összeomlott.

Kilenc terv készült

A Szépművészeti Múzeum (Schickedanz Albert akvarellje)

A tér harmadik eleme, a Szépmûvészeti Múzeum szintén az ezredéves ünnepségeknek köszönheti létét. Az Országgyûlés elhatározta, hogy a magyar festészet méltó bemutatására egyesíti az addigi gyûjteményeket - a Magyar Nemzeti Múzeum képtárát (ott volt a Jankovich-gyûjtemény és Pyrker János egri érsek adománya), valamint az Országos Képtárt (Eszterházy-gyûjteményt) -, és azokat a felépítendõ Szépmûvészeti Múzeumban helyezi el. A törvényhozás a fõvárostól kért ingyentelket az építkezéshez, a belsõ területeken azonban már nem volt hely. Végül a Városliget város felõli része, a Feszty- körkép mögötti terület mellett döntöttek. Emellett szólt a jó közlekedés, a Képzõmûvészeti Társulat kiállítási csarnokának, a Mûcsarnoknak és több más múzeumnak (földmûvelési, kereskedelmi, közlekedési, geológiai) a közelsége. A Fesztykörkép csarnokát elbontották, s mert 40 évre adtak rá fennállási engedélyt, a vállalkozót természetesen kártalanították.

Az elfogadott program és Schickedanz elõmunkálatai alapján írták ki a pályázatot 1898 szeptemberében. 1899 márciusáig kilenc terv érkezett be. A zsûri elnöke Kammerer Ernõ, a leendõ igazgató volt, a tagok között szerepelt Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál, Stróbl Alajos és Fadrusz János. Három külföldi tekintélyt is meghívtak a zsûribe: Skjold Nekelman svéd és A. Wysman holland építészt, valamint E. Ihne porosz titkos tanácsost.

A feladat igen bonyolult volt, minthogy a sokféle gyûjteményt egyetlen épületben kellett elhelyezni (akkoriban a különféle gyûjtemények külföldön más-más épületbe kerültek). A jegyzõkönyv szerint a 6000 koronás elsõ díjat Petz Samu, a 4000 koronás második díjat Schickedanz Albert és Herzog Fülöp, a 2000 koronás harmadik díjat pedig Árkay Aladár terve nyerte el, s 1500 koronáért megvették Meining Artúr tervét. Az értékelésben megállapították, hogy egyik pályamû sem kifogástalan, de az elsõ és a második felhasználható a múzeum terveinek elkészítéséhez.

Petz terve reneszánszos antik stílusjegyeket mutat: az emeletes fõépületbõl két földszintes, antik templomszerû pavilon nyúlik ki. Az épület elhelyezése nem volt túl szerencsés: a fõhomlokzat nem a Mûcsarnok, hanem a Városligeti-tó, illetve az Aréna (ma Dózsa György) út felé fordult. A képtárak a földszinten, a szoborgyûjtemény az emeleten kapott volna helyet, ami szintén nem elõnyös. Schickedanz és Herzog tervét a rendeltetés szempontjából jobbnak találták. Felmerült, hogy újabb, szûk körû versengés döntsön, ám végül Kammerer kormánybiztos javaslatára Wlassics Gyula kultuszminiszter Schickedanzot és társát bízta meg a tervek átdolgozásával - ami nyilván nem növelte Schickedanz népszerûségét a pályatársak körében. Az átdolgozás során egyrészt muzeológiai szempontokat, másrészt költségcsökkentési tényezõket - például egyes díszek elhagyását - is figyelembe kellett venni.

 

Kilencven éve nyitották meg

Az építkezés 1900 augusztusában kezdõdött. A pénz kevés volt, minthogy a Szépmûvészeti Múzeum létesítésére megszavazott összegnek csak kisebb részét, 1 200 000 forintot szántak magának az épületnek a megvalósítására. Elõször az emeletes hátsó teremcsoport - az úgynevezett képtári rész - készült volna el, s az antik szobrászatnak szánt földszintes elõrészre csak késõbb került volna sor. Az építést a korábbi kiállítási helyiségek évi 800 ezer forintos bérleti díjának felszabadulásából kívánták fedezni, több éven át. Végül is sikerült a szükséges pénzt elõteremteni, és 1906 nyarára elkészült a teljes épület. December 1-jén nyitották meg, s Ferenc József császár avatta fel.

Az antikizáló eklektikus épület fõhomlokzata a tér felé néz, a középrizalithoz monumentális lépcsõzet vezet fel. A dombormûves timpanon 8 + 4 kompozit oszlopfõs oszlopcsarnokot zár le. A két timpanonos, 6 + 5 oszlopos oldalrizalit két, tíz-tíz oszlopos összekötõ tagozattal kapcsolódik a középrizalithoz. Az Aréna (Dózsa György) úti homlokzat kétemeletes, a második emeleten kompozit féloszlopokkal, vakablaksorral, az elsõ emeleten két oszlop tartotta bábos-korlátos középerkéllyel. Hasonló elemek alkotják az Állatkert felõli és a Városligetre nézõ homlokzatot is. A belsõ terek a kor ízlésének megfelelõen részben történelmi stílusban készültek: az antik anyagnak görög oszlopcsarnokot, a reneszánsznak genovai palotaudvart terveztek. A térképzés az antikizáló díszítések ellenére inkább reneszánsznak mondható. A központi aula és a kétoldalt felvezetõ lépcsõkarok, valamint a loggiás fedett udvar eleganciáját még a fanyalgó kortársak is elismerték.

Noha Schickedanz Albert a Hõsök tere kompozícióját alkotó három térelemet nem egyidejûleg tervezte, a tér összhatásában mégis kiegyensúlyozott. A teljesen eltérõ méretû három elem jól kiegészíti egymást. Az egyensúly annak a szinte észrevehetetlen finomságnak is köszönhetõ, hogy a Szépmûvészeti Múzeumnak a Mûcsarnoknál terjedelmesebb, súlyosabb tömegét a tervezõ kissé hátrább helyezte el.

A Hõsök tere a maga harmonikus építészeti együttesével a mai Budapestnek is a legnagyobb hatású tere.

VASBÓL ACÉLEMLÉKMÛ

Az Ezredéves emlékmû szobrai az idõk során annyira megrongálódtak, hogy felújításuk halaszthatatlanná vált. Az idei millecentenáriumi ünnepségekre ezt részben be is fejezték.
A bronzszobrok károsodását elsõsorban az okozta, hogy készítésükkor nem vették figyelembe azt a korróziós jelenséget, amely különféle fémek érintkezésekor alakul ki. E szobrok nem öntvények, hanem bronzlemezbõl domborítással készültek, s belsejükben vasvázszerkezet biztosítja alaktartásukat. Ahol a vasszerkezet a bronzlemezzel érintkezett, elektrolitikus korrózió alakult ki, a bronzlemez anyaga tönkrement, helyenként papírvékonyságúvá vált. A javításkor a vasvázat rozsdamentes acélszerkezetre cserélték ki, a megrongálódott bronzlemezt pedig helyileg javították, kipótolták, befoltozták.